Egy lány, akit a szülei eldobtak maguktól.
Egy isten, aki büntetésből róla kell gondoskodjon.
Lesz ennek jó kimenetele? Vagy megmarad a civódás?
A lány menne, de a szíve vissza húzza.
Hallgat rá, vagy elmegy?
Vagy a makacsság győz?
" - Nézz meg egy fát. - mondtam Lokinak mire értetlenül felém fordult.
- Mégis minek? - vonta össze a szemöldökét.
- Csak nézd meg... mondjuk azt! - mutattam az utca másik oldalán lévő fenyő felé. Biccentett.
- Jó. Megnéztem. Mi van vele? - szentelte rám a figyelmét.
- Szerinted mi az értelme, hogy ott van? - tettem fel a kérdést. Látszott rajta, hogy gondolkodik, de végül sóhajtott.
- Nem tudom. Hogy álljon? - kérdezte, de megráztam a fejemet mosolyogva. Én is ezt mondtam akkor.
- Nem. Vagyis nem csak. Sok mindenre fel lehet használni. Lehet belőle tüzet csinálni, hogy meleget adjon, nyáron az ágai felfogják a napot, biztosítják az oxigént, bútort lehet belőle csinálni esetleg játékot. - soroltam. Még mindig tudatlan tekintettel vizslatott.
- Mire akarsz kilyukadni, Lu?
Megvontam a vállamat, egyszerű volt a válasz, de anno soha nem jöttem volna rá
- Bármire fel lehet használni, de nem lesz olyan, mint egy kő, vagy egy gyémánt. Csinálhatsz akármit, vághatod, festheted, az fa marad, mert ez a rendeltetése. - a szemeibe néztem - Az ember csinálhat bármit, nem lesz isten. Beöltözhet annak, lehetnek modern kütyüjei, de akkor is ember marad..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése